Július 29.

Délelőtt találkoztunk a többiekkel, ugyanis az utolsó napi program vásárlás volt egy hatalmas outlet áruházban. Igazából képet nem készítettünk, hiszen hasonló outlet áruházak nálunk is vannak, csak kisebbek.

Miután mindenki bevásárolt, hazamentünk és elkezdtünk összepakolni, ugyanis a gépünk 30-án reggel 5:45-kor indult. A pakolás nem volt könnyű, mert nagyon jól éreztük magunkat kint Buffaloban és senki nem akart hazajönni.

Este mindenki összegyűlt Laci bácsi házában és tartottak nekünk egy búcsú bulit. El kellett, hogy köszönjünk mindenkitől, akiknek ezt az egész utazást és a fantasztikus ottlétünket köszönhetjük. Megkaptuk a buffaloi egyetem által hitelesített angol nyelvű MICE oklevelünket is, ami egy nagyon nagy érték a számunkra!

Külön szeretném megköszönni Mészáros László Úrnak, hogy ezt a lehetőséget megteremtette a magyar fiataloknak, hiszen ez egy óriási plusz, hogy valaki 18-19 évesen kijuthat Amerikába és ott tölthet 8 napot. Köszönettel tartozunk Eugene Hegedusnek is, aki minden napunkat megszervezte és próbálta úgy összehozni a dolgokat, hogy minél több mindent láthassunk. Tyleréknek, Carsonéknak és a kint élő magyaroknak is köszönjük ezt a felejthetetlen élményt, amit soha nem felejtünk el.  

8. nap

Július 28.

Reggel elindultunk, hogy megnézzük a Niagara vízesést. Eugene volt egész nap az idegenvezetőnk, mert ő régebben a vízesés mellett dolgozott és úgy ismerte a vízesést és környékét, mint a saját tenyerét.

Először a Three Sisters Islands-ra mentünk, ahol bele is mehettünk a Niagara folyóba, bár csak a kövek között, beljebb már elvitt volna a víz minket. Majd megnéztük az igazai, híres Niagara vízesést. Először felülről néztük meg és fényképeztük le, majd lementünk egy barlangon keresztül (Cave of the Winds), közvetlen a vízesés alá. Itt sárga esőkabátokat kaptunk, majd átmentünk a Maid of the Mist nevű hajóhoz, ahol a híres patkó alakú vízesés alá vittek be minket hajóval. Mindenünk csurom vizes lett, de ahhoz a felejthetetlen látványhoz épp úgy hozzátartozik ez, mint a napsütés, amikor megjelennek a szivárványok.

Miután a kilátóba is felmentünk és átnéztünk a vízesés kanadai oldalára, beugrottunk a Hard Rock Cafe-ba, amit Amerikában megint csak vétek kihagyni. Miután „megünnepeltük” Bence születésnapját, átmentünk a Robert Moses Niagara Hydroelectric Power Station-be, ahol Eugene megmutatta, hogyan is hasznosítják a Niagara folyó erejét. Sietnünk kellett haza, mert este, egy Private Yacht Club-ba voltunk hivatalosak, Mr. Sanderson vendégeiként. Fejedelmi kiszolgálásban volt részünk és a vacsora végén megnézhettük Mr. Sanderson motorcsónakját is. Mint minden napnak, ennek is vége lett és már csak egy napunk maradt Buffaloban.

7. nap

Július 27.

Újabb reggel, újra Laci bácsinál. :D

Délelőtt a buffaloi egyetemre (University at Buffalo) mentünk el, hogy Carson megmutassa, hogy milyen is az egyetem Amerikában. Teljesen más, minden sokkal nagyobb és modernebb. Megnézhettük a North Campus minden épületét, azt is ahol a businessoktatások folynak.

Az egyetem után elmentünk a MOOG gyárba. Ez egy olyan gyár, ahol a gyártási folyamatok nagyon titkosak. A repülő, űrrepülő és katonai részlegre be se mehettünk. A repülőgép-szimulátorokhoz gyártott alkatrészek gyártását nézhettük meg, de fényképeket itt sem készíthettünk. Itt is sok ajándékot kaptunk és a túra végén megvendégeltek minket.

A vezetőnk egy borzasztó okos ember volt, akitől nem tudunk olyat kérdezni amire ne tudott volna válaszolni, bár volt olyan kérdés amire nem válaszolhatott. A MOOG gyárlátogatás után átmentünk Joe-hoz, ahol egy újabb 4 órás előadást tartott nekünk a vállalkozásról és a vállalatszervezésről.

Este egy vízparti házba voltunk hivatalosak és egy igazi amerikai beach party-n voltunk. Az Erie tó partján áll a ház és csodálatos volt a kilátás a tóra és fantasztikus volt a buli is.

6. nap

Július 26.

Reggel újra Laci bácsinál voltunk és megbeszéltük az aznapi programot, majd elmentünk egy nyitott BMW kabrióval az Albright-Knox Art Gallery-ba.

Nagyon érdekes modern művészeti alkotások voltak, amik engem annyira nem fogtak meg, de voltak régebbi alkotások, Salvador Dali, Edgar Degas, Renoir, Claude Monet és Vincent van Gogh-tól is. A túravezetőnk egy nagyon kedves és okos ember volt, aki minden kérdésünkre készségesen válaszolt.

Majd megmutatta a video art részleget, ami már a legmodernebb művészetnek számít. A lépcsőforduló fala pedig ceruzával van megfestve! Kinek mi tetszik, én maradok a régi festőknél, de érdekesek voltak a modern képzőművészek gondolkodása is.

Az Art Gallery után Joseph F. Salamone professzorhoz mentünk, akinél egy 4 órás businessoktatáson vettünk részt. Teljesen más szemszögből látatta velünk a vállalkozásokat és a munkatársakat. Joe órája után mindhárman hozzánk mentünk, ahol fotózkodtunk a ház előtt Tylerrel és az anyukájával, majd este elmentünk egy esti buliba, ahol volt tábortűz és minden, ami egy jó bulihoz kell.

5. nap

Július 25.

Reggel újra mindenki Laci bácsi házában találkozott, ahonnan közösen elmentünk a FORD buffaloi gyárába. A gyárba alig akartak beengedni, mert nem volt megfelelő cipőnk, de a végén minden jól sült el és bemehettünk. Képeket itt benn nem készíthettünk, így erről nem tudok nektek képeket mutatni, ezért elmesélem. Egy óriási gyárban voltunk, aminek csak egy részét tudtuk megnézni, ahol autókhoz gyártanak ajtókat és karosszéria elemeket. Minden automatizálva van, és alig dolgoznak emberek, mindent gépek gyártanak, gyakorlatilag csak felügyelik a gépeket az emberek. A gyár vezetőjével is beszélhettünk és feltehettünk kérdéseket, bármiről és válaszoltak.

A gyár után egy Private Golf Club-ba mentünk, ahol csak a tagok golfozhatnak és medencézhetnek. Golfozni sajnos nem tudtunk, mert egy torna volt és le volt zárva a pálya, de medencézhettünk és mivel csak mi voltunk épp akkor ott, miénk volt az egész medence.

Utána elmentünk egy Frog Hair nevű helyre, ahol ettünk amerikai buffalokból készült ételeket, amiknek megint olyan íze volt, amit nem lehet semmi itthoni étellel összehasonlítani. Majd mindenki hazament és vártuk a következő napot.

4. nap

Július 24.

Reggel a misére mentünk el Buffalo legnagyobb templomába, ami egy katedrális. Óriási volt a templom és meleg volt belül, amit Bencével együtt alig akartunk elhinni. A mise nagyon szép volt, a végén pedig körbevezettek minket a templomban és megnézhettük az orgonát is. A mise után elmentünk az IHOP-ba, ahol kipróbáltuk az igazi amerikai pancake-et. Nagyon finom volt, újra ennék, ha volna itthon is IHOP!

Az evés után visszamentünk Laci bácsi házába. Mivel vasárnap volt, az ott a szórakozásnak és a baseball-nak az ideje, úgyhogy elmentünk megnézni a buffaloi BISONS team meccsét. Maga a hangulat és a légkör nagyon jó volt, de a játék maga borzasztóan unalmas, de annak azért örülök, hogy mások is így látják.

A baseball meccs után, elmentünk a buffaloi kikötőbe és megnéztünk 2 hadihajót és egy tengeralattjárót, bár azt csak kívülről. A hajók méretén én nagyon meglepődtem, mert elképzelni nem tudtam ekkora hajót, csak filmekben láttam ilyen óriási hadihajókat, meg Brémában a kikötőben, de azok teherhajók voltak és ezeknél kisebbek.

Mivel már késő délután volt, hazamentünk és otthon még beszélgettem a családdal minden aktuális dologról, Amerikáról, a jövőről, bármiről, ami csak eszembe jutott. Nagyon jót tett az, hogy egy családnál voltam, mert így rá voltam kényszerülve arra, hogy angolul beszéljek és így javult is az angolom.

3. nap

Július 23.

Reggel felkeltünk és pancake-et reggeliztem, tejszínhabbal, juharsziruppal és fagylalttal a tetején. Teljesen amerikai volt a reggeli, itt minden egy kicsivel cukrosabb mint otthon.

Első nap a Darien Lake nevű vidámparkba mentünk, ami egy vidámpark és aquapark egyben. Egy hatalmas parkot képzeljetek el, amiben csak sétálni órákig lehet. Megpróbáltunk mindenre felmenni, de a legnagyobb hullámvasutat nem mertük kipróbálni. Voltunk az aquapark részében is, ahol a hullámfürdőben is úszkáltunk.

Itt hadd tegyek említést Tyler-ről és Carson-ról. Ők voltak, ketten akik mindig velünk voltak és minden kívánságunkat azonnal teljesítették. Nem tudtunk olyat kérni, amit ne kapunk volna meg elsőre, emellett nagyon kedvesek és vidámak voltak, még hajnal 1kor is, amikor egy beach partyról vittek haza minket, de erről majd később. Ők a MICE amerikai kurzusának a diákjai.

Visszatérve a funparkra, itt töltöttük az egész napunkat és hullámvasutaztunk, gokartoztunk, fürödtünk, hullám medencéztünk, falat másztunk és ettünk-ittunk. Itt ettünk először igazi amerikai hamburgert sült burgonyával. Teljesen más az íze, mint itthon és az adag is nagyobb, mint nálunk.

Este zárás előtt eljöttünk a parkból és egy kis kerti party-ra mentünk, ahol csak magyarok voltak. Ott igazi magyar ételeket és italokat ittunk, hogy nehogy honvágyunk legyen. Laci bácsinak az volt a kérése még az ideutazásunk napján, hogy mindenkivel még egymással is, csak angolul beszéljünk. Itt nagyon nehéz volt megállni, hogy a magyarokkal Buffaloban ne magyarul beszéljünk. Ezt a partyt Vincze bácsi tartotta, aki a FORD gyárban dolgozik és az ő segítségével a 4. napon el tudtunk jutni a FORD buffaloi gyárába. A buli után mindenki hazament.

2. nap

2011. július 22.-én volt a nagy nap. Előtte mindenki készült a nagy utazásra. A MICE koordinátorok segítségével elintéztünk minden papírmunkát, ESTA kérelmet, balesetbiztosítást, már csak fel kellett szállni 11:55-kor a New Yorkba tartó járatra. 3-an vágtunk neki a nagy útnak AMERIKÁBA!

J. Dóra, G. Bence és Adorján Balázs

Délelőtt 10 órakor találkoztunk a repülőtéren. Becsekkoltunk és miután elbúcsúztunk a szüleinktől, felszálltunk a repülőre. A repülőút New Yorkig 9,5 óra volt, de kaptunk enni-innivalót, volt pokrócunk, párnánk és még filmet is tudtunk nézni. 15:40 körül landoltunk New Yorkban ahol átmentünk egy másik terminálra és 2 óra várakozás után mentünk is tovább Buffaloba.

Végül épségben megérkeztünk, bár csak az én csomagjaim jöttek meg, a többieké 2 nappal később. A repülőtéren már várt ránk Mészáros László (Laci bácsi) a MICE alapítója, Eugene Hegedus(Eugene) a MICE amerikai koordinátora és Péter bácsi Laci bácsi egyik magyar barátja. A repülőtérről rögtön Laci bácsiékhoz mentünk, ahol már vártak ránk és egy nagy party-t tartottak nekünk, ahol ott voltak amerikai diákok (Carson és Tyler), Tyler anyukája, Laci bácsi felesége Dana és Joseph F. Salamone professzor. Miután megünnepeltük a sikeres megérkezést és összebarátkoztunk a többiekkel, mindenki hazament. Én egy amerikai családhoz kerültem, Tyler volt az öcsém és az anyukája az anyukám 8 napig.

Aznap este annyira fáradt voltam és izgatott, hogy mi is lesz a program a következő 7 napon, hogy rögtön elmentem aludni.

1. nap